Megnéztem az AVATART 3D-ben és bevallom engem is elvarázsolt. De most nem arról szeretnék írni, amit szinte bárhol elolvashatsz, hisz mér bizonyára tudod, hogy a film a minden idők legnagyobb nézettségét és bevételét hozó alkotása lett, melyben James Cameron megmutatta nekünk, hogy mire képes a legmodernebb technológia és mindezt hogyan tudja még különlegesebbé tenni emberi fantázia varázslatos szülöttei. Avatar totális élmény, filmvásznon eddig még soha nem látott lényekkel és tájakkal. De ez nem pusztán egy újabb fantasy mozi, mely számítógépes animációval teletűzdelt rajzfilmfigurákat vett elénk vett elénk, hisz az ugrásszerűen tökéletesedő 3D-s élménynek köszönhetően a szereplők leúsznak a vászonról, ott vannak az orrunk előtt és magunk is részese vagyunk az álomvilágnak. De ez az álom annyira valóságos, hogy amikor a megriadt és helikopter szerűen felrepülő bőregér a dzsungel mélyén tovaszáll önkéntelenül is utána karunk nyúlni. Megsimogatni, megnyugtatni, nem bántunk, ne félj! A film 500 millió dollárból (99 milliárd forint) készült, s már eddig több mint 2,7 milliárd dollárt (540 milliárd forint) hozott a konyhára, melyről valóban nem mondhatjuk hogy fércmunka lenne. Cameron 20 évig tervezgette, alakítgatta a forgatókönyvet és ki tudta várni azt a pillanatot, amikor a számtógépes technika már azon a szinten volt, hogy a világot elkápráztassa a Na'vik lakta bolygó szürreális állat- és növényvilágával. Nekem nagyon bejött a dzsungel fölé magasodó életfa, a lebegő sziklák és a repülő Ikránok, de amikor a na'vik befogadták a törzsbe a 3 méteres avatart gondolatával működtető hűsünket és felső kameraállásból mutatták, ahogy mindenki megfogja a másik vállát, összekapcsolva testüket és lelküket, szinte beleborzongtam. Annyira szép volt az emberi testekből és karokból kialakított hálózat, mely megmutatta egyek vagyunk, egy faj, egy összefüggő kollektív tudattal és közös jövővel. Sajnos a föld nevű bolygón ezt sokszor felejtjük el. Ezért talán nem volt meglepő, hogy míg a film elején a földlakóknak drukkoltunk, addig a film végén már mi is megjártuk a magunk képzeletbeli győzelmi örömtáncát és megvetéssel kísértük a vesztesen hazakullogó földlakókat. Mert lelkünkben mi is egy kicsit na1vik lettünk. Persze tudom ez mese, és mi itt lakunk a Földön. Magyarok vagyunk és nekünk nincs időnk 20 évig várni. Mi szeretünk gyorsan meggazdagodni, a földet kiszipolyozva termelni, könyökölve előrejutni. Korruptak vagyunk, nem ölünk szépen, nem tiszteljük a másikat és hiba jönne a „torruk magdi” a a nagy vörös ikrán, az ezer törzsre, pártra, felekezetre szakadt magyar népet, még talán ő se tudná egységbe hívni. Egészségtelenül étkezünk, kapzsik és a sok stressztől lelki sérültek lettünk, már rég nem halljuk mit súg a Földanyánk. De remélem mint ahogy a na'vik bolygót is egy ember mentette meg, talán az embereket is meg fogja menteni valaki. De mivel itt sokkal nagyobb baj, egy ember kevés lesz. Többen kell hinnünk a szebb jövőben, de többet is kell tenni érte. Mert mi nem apáinktól kaptuk a földet, hanem az unokáinktól kölcsönöztük és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. A jó munkához idő kell. Cameron ezt megmutatta. 20 évet várt és mestermunkát alkotott. Mi magyarok 20 évet nagyon távolinak gondolunk, így aztán nem eszünk félre a nyugdíjra, nem nevelünk utánpótlást a fociban, Pató Pálként várunk, vitatkozunk és közben ha visszanézünk mintha ma lett volna mikor mi voltunk gyerekek. A 20 év hopp elszállt s csemetéink úgy nőttek fel hogy észre se vettük. Maugli a dzsungel fia azt mondja, "egy vérből vagyunk"! A na'vik meg, hogy egy törzsből. Én azt mondom egy Földről vagyunk! Emberek, magyarok! Én 20 év múlva nem szeretnék bánkódva visszanézni a múltamba, hogy másképp kellett volna!
Mert szívemben egy kicsit na'vik is lettem és keresem azt a törzset aki befogad!
LESZEL A TÖRZSEM TAGJA?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése